Főoldal
A múlt szilánkjai
Képek a város jelenéből
Szarvasi Krónika
A Szarvasi Krónika Kiskönyvtára
A Szarvasi Krónika repertóriuma
A Szarvasi Krónika számai
  A honlap készítői
Szarvasi Krónika


<< Vissza


Blaskó Mihály
Michal Blasko

A gyönyörű novemberek
Výlet domou

Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 10. 88 o. Szarvas, 2001

Blaskó Mihály (1941, Szarvas) ny. tanár, közgazdász. 1964-94-ig a tokaji kereskedelmi Középiskola tanára, könyvtárosa. Családja a szlováksághoz, a középiskola Szarvashoz, költői és írói munkássága Szarvashoz és Tokajhoz kötődik. Verseket diák korától ír, de első kötetére több mint három évtizedet várni kellett, hogy aztán sorjázzanak a kötetei: 1998-ban a Múltam álmába visszamennék, 1999-ben a Búcsú a huszadik századtól, 2000-ben A čo novo na Kiąsénáąi (első szlovák verseskötete és balladagyűjteménye), s ugyancsak 2000-ben az Emlékeim aranyos öregekről (prózai munkája, Tokaj város anekdotakincséből).

* * *

Termékeny munkásságának következő fejezete: A gyönyörű novemberek. E kötetben a 2000. és 2001. év költői termését kívánta kötetbe foglalni.

Kiemelendő, hogy kétnyelvű kötetről van szó. A szlovák szülők gyermekeként született Blaskó Mihály tevékenyen vállalja mind szlovák, mind magyar identitását, s ez gondolkodás-módjának, munkásságának is meghatározó eleme. Különös időszerűséget ad kétnyelvű kötetének, hogy 2001-et az ENSZ a Kisebbségi Nyelvek Évének nyilvánította, így költeményeinek mostani megjelentetése szimbolikus jelentőségű is: a két nép és a két kultúra közeledését kívánja szolgálni. Az alkotó személye és művészi tevékenysége pedig összekötő kapocs a magyarországi szlovák kisebbség és a szlovákiai magyar kisebbség között.

A kötet 49 alkotása közül - 17 szlovák és 37 magyar versoldalon - öt született szlovák, nyolc szlovák és magyar, 32 magyar nyelven, és még egy-egy német, orosz és magyar nyelvű költeménnyel is találkozunk. A versekből, az önvallomásokból kirajzolódik a világ szépségeit és jelenünk-jövőnk árnyoldalait egyaránt észrevevő, azokat őszintén átérző és megélő személyiség képe. A művész óhaját híven kifejezik azok a sorok, amelyekben a szép, a jó vagy a szeretet és a megértés iránti kristálytiszta vallomása nyilvánul meg: "Hozz békét az embereknek..." (Pünkösdirózsa); "...ha nem lesz többé áhítat, / Hol tisztul meg a Lélek?" (A 2000. millennium); "Szíved álmától el ne vedd, / A képeket, a fényeket, / A félénk, halk reményeket." (A gyönyörű novemberek).

Az egyéni érzések a közösség, a nép, a haza, sőt általában az ember, az emberiség iránti elkötelezett felelősség, erkölcsiség eszméjével ötvöződnek. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy a mindennapok viharaiban, elvadult világunkban találkozzunk és feltöltődjünk ezekkel a léleknemesítő gondolatokkal.

Művészi kidolgozottság, igényesség jellemzi ezeket az igazi gyöngyszemeket. A világos, mégis egyéni képek, a tiszta stílus remek lírai műveket teremtett. Mindemellett a formai sokszínűség még élvezhetőbbé teszi a költemények sorát: a többségében bokorrímes verseken kívül (ami a 2000. év egyéni újítása a költő munkásságában) nyolc akrosztichon, hat képvers, valamint szabad vers, prózavers és szóvers is található a gyűjteményben. További formai kísérletek még a három szótagos rímeltetés, a kettőzött mássalhangzók és alliterációk zeneisége, a maláji láncvers elemeinek variációs alkalmazása, a 40 betűs képversek, valamint a három és négy szótagos vers kísérlete mindkét nyelven.

A kötet tizenhárom illusztrációját Ruzicskay György szarvasi festőművésznek köszönhetjük, ezek fele a szerző tulajdonában lévő egyedi rajz. Valamennyi a művész személyes ajándéka a szerzőnek. A kötet művészi színvonalat, szépirodalmi értéket képvisel.

E kötetét követően érdeklődése erőteljesebben fordult a Szarvas környéki településeken és a tanyavilágban élő szlovák lakosság körében élő hagyományok felé. Gyűjtőmunkájának eredményét részben a Szarvasi Krónikában megjelent tanulmányaiban, részben kötetben publikálta. Hatodik kötete is két nyelvű, 2003-ban jelent meg Nyelvzenei szépségek a szarvasi szlovák népköltészetben címmel.


Részlet Gregor Papuček, magyarországi szlovák nyelvű költőnek a Ljudové Novini c. újságban megjelent méltató írásából

"A diamant v hrude nezhnije"
(El nem korhad gyémánt a rögben)

(...) Predstavujem básnika Michala Blaąku, ktorý uľ vyąe tridsa» rokov ľije v Tokaji.
Píąe v nárečí, aké si osvojil v rodičovskom dome: peknou sarvaąskou slovenčinou.V jeho postoji mu neprekáľa ani skutočnos», ľe osud sa s ním nemaznal, nedoľičil mu zoznámi» sa s literárnou slovenčinou.

Je to ąµachetný, tvrdý charakter. Môľe by» na "chladnej zemi", môľe "padnú»", môľe "zvädnú»", môľe ho hoci aj "hruda kry»", je nepremenlivý, drľí sa svojho tvaru a svojej podstaty, je ako diamant. "A diamant v hrude nezhnije"!

Skrátený článok Gregora Papučku,
uverejnený v Ąudových novinách.
                                    Budapeą»